Jubileumi év Mária-tiszteletünk elmélyítésére
„Őrizz meg minket a Te oltalmad alatt!”
Szerző: Kondás Sándor
„Milyen táj ez! Szikkadt, poros… mégis szeretem. Nagyon szeretem. A porát aranynak látom, a fáit rokonnak érzem, s az ege… gyönyörű, amint széttárul a végtelenségben. Mert itt, a Nyíren nagyon érzi az ember a végtelent” – ezzel a vallomással kezdi Ékes Virágszál című történelmi regényét Tartally Ilona. A könyv a máriapócsi kegykép eredetéről és első, csodás könnyezéséről szól. Hiteles korrajz a 17. századi magyarok és azon belül a magyar görög katolikusok helyzetéről, sorsáról.
1996-ban ünnepeltük ennek az első könnyezésnek a háromszázadik évfordulóját. Minden kegyhelynek különös evangéliumi üzenete van. Máriapócs üzenete az, hogy az ember maga mellett érezheti Istent, az irgalmas és emberszerető Megváltót, aki itt az Istenanyának a könnyeivel fejezi ki az ember iránti aggódását, együttérzését és szeretetét.
2005 jeles esztendő lesz egyházunk életében. Az idén ünnepeljük a kegykép harmadik könnyezésének századik évfordulóját. A centenáriumra – „Őrizz meg minket a Te oltalmad alatt” jelmondattal jubileumi évet hirdetett meg dr. Keresztes Szilárd püspök úr, aki célját így foglalta össze: „A jubileumot egyházi életünk és Mária-tiszteletünk elmélyítésére szeretnénk fordítani. Különösen fontos, hogy a jubileumi év erősítse meg a hívekben az egyházzal való közösség, a közös felelősség és a közös imádság lelkületét.”
A jubileumi évet tavaly, december 5-én, vasárnap szent liturgiával nyitották meg a máriapócsi bazilikában. Ezen a liturgián más illusztris vendégekkel együtt koncelebrált és homiliát mondott Antonio Maria Veglio érsek, a Keleti Egyházak Kongregációjának titkára. Prédikációját imával kezdte, melyet az egyik legősibb – az Istenszülő tiszteletére írt – Akathisztosz szertartásból választott:
„Üdvözlégy Szeplőtelen. Az Igének tágas hajléka, kagyló, mely az isteni gyöngyöt hordoztad, üdvözlégy csodálatos, ki az Istennel való kibékülés eszköze vagy mindazok számára, kik téged, Isten Anyja, hittel és szüntelenül boldognak hirdetnek.”
Elsőként Máriapócs jelentőségéről és hitéleti szerepéről beszélt:
„Különböző felekezetekhez és népcsoportokhoz tartozó zarándokok végeláthatatlan tömege több mint háromszáz éve dicséri ezen a helyen Szűz Máriát az Akathisztosz költői szavaival. Férfiak és nők, fiatalok és öregek jönnek el Máriapócsra, hogy elmondják az Istenszülőnek örömüket, bánatukat és hogy megosszák vele életük legfontosabb pillanatait. Az Égi Anya pedig sohasem közömbös gyermekei iránt. A Mária arcán csodálatos módon fakadt könnyeket pedig úgy is értelmezhetjük, mint az általa annyira szeretett népéhez való közelségének a jelét. Ugyanezt erősítik meg a szentély falán látható ajándékok is, melyeket a testük és lelkük gyógyulását megtaláló hívők ajánlottak föl.”
A homilia folytatásában az adventi időszak tartalmáról beszélt. Prédikációja végén pedig azokról a kihívásokról szólt, amelyeket korunk támaszt a keresztényekkel szemben és amelyekre meggyőző erővel kell tudnunk válaszolni:
„13 évvel ezelőtt a szentatya itt Máriapócson ezeket a szavakat mondta: »Maradjatok hűségesek lelki örökségetekhez! Védjétek meg hiteteket!« II. János Pál pápa erőteljesen ismétli ma is ezt a buzdítást, emlékeztetve mindenkit, hogy Európának keresztény gyökerei és keresztény lelke van. Gyökerek és lélek, melyet elismerni, fejleszteni, megvédeni és terjeszteni kell. A mi mindennapi feladatunk pedig az, hogy az egyház, a társadalom, az élet, a család és a jó érdekében erősíteni kell ezt a keresztény azonosságtudatot. Máskülönben az a veszély fenyeget bennünket, hogy a jólét és a gazdasági fejlődés hajszolása közepette lelki sivárság állapotában találjuk magunkat. Lelki távlat, mélységes és igazi Krisztusba vetett hit nélkül az emberiség megfosztaná magát a reménytől, és létét a halál felé tartó életté fokozná le.
A máriapócsi Istenszülő kísérjen el bennünket anyai szeretetével ezen az úton, mint ahogyan a korai egyházzal tette. Ő, aki Hodigitria (aki utat mutat), megmutatja nekünk Krisztust, aki a mi üdvösségünkért van, volt és eljön. Ő, aki az igazi élet.
»Íme, ó Szűz, hozzád kiáltunk: üdvözlégy! Légy számunkra, akik a tengeren hajózunk kikötő, légy menedékhely az ellenség minden incselkedésének és cselvetésének óceánján«. Amen.”
Ezen az oldalon a jövőben szeretnénk megosztani önökkel a görög katolikus egyház hitének, liturgiájának, lelkiségének a gondolatait. Hozzájárulni ahhoz, hogy azok az értékek, amelyeket hagyományaink, szokásaink révén talán másként élünk meg, közös kinccsé váljanak minden magyar katolikus hívő számára.
