Harmati Margit SSpS nővér életútja
„Nem tudtam tovább ellenállni a hivatásnak…”
Szerző: Lányi Béla SVD
A verbiták női ágának tagjai közül a lapunk novemberi számában bemutatott Ilona nővér mellett Margit nővér az, akire a magyar verbiták apostolkodásukban mindig számíthatnak. Az apró termetű nővérről nehéz elképzelni, hogy a missziós munkával járó fizikai megerőltetést bírná. Pedig Margit nővér valamennyi missziós táborunkban részt vett, 84 éves kora ellenére mindenhová együtt szaladt a gyermekekkel, fiatalokkal. Meghallgatta gondjaikat, örömeiket. „Örökmozgó nővér”, így emlegette mindenki, mert állandóan valahová szaladt, valamit intézett. Mivel Ausztriában lakik, neki már a tábor megközelítése is hosszabb vonatozásba került. De ma is töretlen energiával megy oda, ahol szükség van rá. Ilyen lehetett a fiatal Harmati Esztike is, mielőtt a Margit nővér nevet kapta.
„Felvidéki születésű vagyok – emlékszik vissza gyermekkorára a mindig mosolygós missziós nővér –, két hónappal a trianoni békekötés után jöttem a világra (tehát már szlovák állampolgárként), szüleink azonban öntudatos, magyar nevelésben részesítettek minket. Ezért kénytelenek voltunk elhagyni szülőföldünket. Karácsony másnapján leszedtük a fát, holminkat összecsomagoltuk és átjöttünk Cinkotára. Tizenöt éves koromban aztán Budatéténybe költöztünk. A verbita missziósok kápolnájába kezdtünk járni. Az atyák nagy hatással voltak rám.”
Esztike később beiratkozott a kétéves hitoktatóképzőbe, a Váci utcai angolkisasszonyokhoz. Emellett egy hathónapos kereskedelmi tanfolyamra is járt. Mindezt munka mellett, mert szegények voltak! Már tizenhat évesen a Papírgyár csomagoló osztályán dolgozott. A délelőtti kemény munka után a pesti belvárosba utazott tanulni.